Na, találkoztam a gárdával. Sokan voltak, és nagyon félelmetesek, csak sokkal kisebbek nálam, ezért szúrós szemekkel, de fejüket behúzva mentek el mellettem. Nem értem. Hogy akarnak így világot megváltani? De legalábbis magyarvilágot.
Az a baj, hogy senki sem érti meg őket. Pedig igazuk van. Ki kell irtani minden cigányt. Nem egyesével, mert az lassú. Gyorsan, sokat. De előtte a buzikat. Ugyanígy a zsidókat is. Azt már tudják, hogyan kell. Aztán a kis sunyi ázsiaiakat. Rohadt sárgák, mindenhol ott vannak. Aztán a négusokat, de őket könnyű lesz, mert majmok. A latinok is. Ja, minden amerikait ki kell csinálni, mert a világ urai akarnak lenni. Meg a maradék népeket is. És itt vannak a szomszédok. A szlovákok, szerbek, horvátok, ukránok, szlovénok, osztrákok, és a leggecibbek, a románok. Őket meg kell büntetni, mert elvették a magyarokat. Pedig köztük is rendet kell tenni, mert egy jórészük csak mondja, de nem is az. Maradjon száznegyvenezer. Ahogy meg van írva. Többezer éve. (Ugyanúgy.) S amikor már csak ők lesznek a Földön, akkor jól körül lehet nézni, mert nem lesz több feladat. Egymásnak csak nem esnek az igazmagyarok! Csak vigyázni kell, mert egy röple lankadt figyelem, s a galambok átveszik a hatalmat. Annyi eszük nekik is van!
Tudom, mert szoktam nekik zenélni. Nem értik. Hülye állatok! Annyi eszük van, mint egy... galambnak!
